A Koi ponty hihetetlen kiegészítője lehet bármely tavanak. Hajlamosak kijönni más halfajokkal, sokféle fényes és élénk jelzéssel rendelkeznek, és meglehetősen társaságkedvelő és vidám tólakók lehetnek. Ugyanakkor arról is híresek, hogy nehéz gondozni őket, és sok potenciális tulajdonos különösen aggódik amiatt, hogy hogyan boldogulnak a téli hónapokban.
Gyakori kérdés, hogy a koi télen hibernálnak-e. Noha nem hibernálnak szigorúan, mégis egy olyan állapotba kerülnek, amelyet torpornak neveznek, ami nagyon hasonlít a hibernációhoz, és mozdulatlanul hagyja őket, miközben megőrzik az energiát és minimálisra csökkentik a létszükségletüket.
A váratlan gazdik pánikba eshetnek egy olyan hal láttán, amely napok óta nem mozdult, de ez a mozdulatlan toporzékolás miatt nem kell aggódni mindaddig, amíg megfelelően telelteti a tavát és horgászik.
A Koi Fishről
Bár a legtöbb ember japánnak gondolja őket, valószínű, hogy a koi valójában Kínából származnak, ahol táplálékforrásként fogyasztották őket. A 19. század közepén a japánok elkezdték tenyészteni és tartani a halat dekorációs céllal. Az erény és a hosszú élet jelének tekintik őket, valószínűleg azért, mert lenyűgöző, körülbelül 30 éves élettartamuk van, és néhányan több mint 100 évet élnek.
Nagyon intelligens halaknak tartják őket, és még arra is kiképezhetők, hogy jöjjenek és vegyék ki az ételt a kezedből, a nőstényeket pedig a legbarátságosabb nemnek tartják, gyakran kidugják a fejüket a vízből. Ideális körülmények között a koi akár három láb hosszúra is megnőhet, de általában olyan méretűre nő, amely megfelel a tóban, amelyben él, és a tápláléknak.
Sok különböző szín és minta létezik. Japánban a legnépszerűbb minta a fehér hal, piros foltokkal, de a leggyakrabban olyanok találhatók, amelyek a vörös, fehér és fekete jelöléseket kombinálják.
Gondoskodás Koiról
Bár arról híresek, hogy kihívást jelent a tartásuk, semmivel sem nagyobb kihívást jelentenek, mint bármely más állat. Higiénikus életkörülményeket, megfelelő és egészséges táplálkozást igényelnek, és meg kell őrizni őket a potenciális ragadozóktól. A jó tógondozás és az étrend betartása biztosítja, hogy a koi hosszú életet kapjon.
A tónak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy könnyen és elég mélyen úszhassanak, hogy táplálékot szerezzenek a felszínen, és elmerülhessenek, hogy nyáron távol maradjanak a napsugárzástól, télen pedig a hidegtől. Tartsa a pH-értéket 7 és 8,5 között, ügyeljen arra, hogy a nitrátszint 20 és 60 ppm között legyen, és ellenőrizze az ammónia- és nitrátszinteket, hogy azok elhanyagolhatóak legyenek.
A tavak gondozásának általános szabálya, hogy néhány hetente cseréljük ki a víz 10%-át, és ugyanilyen időközönként használjunk vízvizsgáló készletet. Attól, hogy a tó vize szép és tiszta, még nem jelenti azt, hogy nem tartalmaz olyan vegyszereket vagy méreganyagokat, amelyek komoly problémákat okozhatnak a halaknak.
Téli ápolás
A víz hőmérséklete egy másik fontos szempont, amikor a koi jó egészségéről van szó. Japánban és Kínában, ahol a fajok elterjedtek, nagyon alacsony a hőmérséklet, és hacsak nem élsz különösen hideg körülmények között, ahol a tó nagyon mélyre fagyhat, a koinak jónak kell lennie. Ha a víz megfagy, akkor torpor állapotba kerülnek, és túlélik a fagyott felszín alatt.
Azonban jó ötlet egy úszót hozzáadni, vagy más módszert alkalmazni annak biztosítására, hogy léglyuk maradjon a tó felszínén, mert ez megakadályozhatja a káros gőzök felhalmozódását, miközben lehetővé teszi a hozzáférést és a tesztelést. víz.
Koi változnak, és alkalmazkodnak a téli körülményekhez. Lelassítják az anyagcseréjüket, sőt az immunrendszerüket is. Télen nem kell etetni őket, és mivel nagyon lassú az anyagcseréjük, még ha kínálsz is eleséget, a halak valószínűleg nem fogadják el.
A tél végéhez közeledve azonban óvatosnak kell lenned. A hőmérséklet emelkedésével a baktériumok ismét aktivizálódnak. Ez sokkal hamarabb megtörténik, mint ahogy a koi kilép a torporból, ami azt jelenti, hogy a halak fennáll a veszélye annak, hogy betegségeket szedjenek össze, mielőtt a testük újra alkalmazkodik a hőmérséklethez. Amikor a hőmérséklet emelkedni kezd, gondoskodnia kell arról, hogy a vízviszonyok éppen tökéletesek legyenek, ezért kezdje el a toxinszint tesztelését, és korán végezzen vízcserét.
Ebben az időben a ragadozók is igyekeznek kihasználni az előnyöket. A gyakori ragadozók közé tartoznak a macskák, de a nagy madarak, például a gémek is. Ha a ragadozók valószínűleg problémát okoznak a környéken, helyezzen hálót a tó fölé, hogy megvédje halait.
Túlélheti a koi hal, ha lefagy?
Nagyon valószínűtlen, hogy maguk a halak megfagynak. A víz hőmérséklete lassabban csökken, mint a levegő hőmérséklete, és nincs kitéve ugyanolyan vad ingadozásoknak.
Amikor Koi-ja hőmérsékletcsökkenést észlel, a tó aljára indul, ahol a víz melegebb és csendes. Lelassítják az anyagcseréjüket, a pulzusukat és még az immunrendszerüket is. Nem kell enniük, és csak eleget mozognak, hogy megakadályozzák testük és szerveik megfagyását. Csak akkor hagyják el ezt az állapotot, ha a víz hőmérséklete ismét megemelkedik.
Milyen hideg túl hideg a koi halhoz?
A koi hidegvérűek, ami azt jelenti, hogy a meleg nagyobb kockázatot jelent, mint a hideg. A koi leéghetnek, ha túl sokáig ülnek a napon, ezért gondoskodjon arról, hogy legyen árnyékos helyük, ahol leülhetnek. Ellenkező esetben ügyeljen arra, hogy a tó legalább öt méter mély legyen, hogy halai a hideg hónapokban visszahúzódhassanak a melegebb vízbe.
A koi halak hibernálnak?
Bár a koi nem alszanak hibernáltnak, a vízhőmérséklet különösen alacsony hőmérséklete esetén hasonló állapotba kerülnek, amelyet torpornak neveznek. Ebben az állapotban abbahagyják az evést, és lényegében csak vizet taposnak a tó alján, hogy megakadályozzák a fagyást. Kilépnek ebből az állapotból, amikor a víz felmelegszik, így nem kell túlságosan aggódnia a fagyos tó miatt.
Ha észreveszi, hogy a halak lelassulnak, és abbahagyják az úszást, hagyja abba az etetést, és fontolja meg valamilyen kiolvasztó eszköz hozzáadását, ami olyan egyszerű lehet, mint egy focilabda, amely körbe-körbe billeg, és megakadályozza, hogy a felület egy része átfagyjon. Ez elősegíti a gázok eltávozását és a friss levegő bejutását a vízbe.
