A papillon az egyik legismertebb kutyafajta nagy, bolyhos, szárnyalakú fülének köszönhetően. A fülük megjelenése miatt ezeket a kutyákat találóan nevezték el. A papillon szó franciául’pillangót’ jelent.
Természetesen a név alapján feltételezheti, hogy a papillon fajta Nyugat-Európából származik, és igaza van. Úgy gondolják, hogy az egyik legrégebbi európai fajta, legalább 500 éves, bár pontos származási dátuma és helye ismeretlen.
De mire tenyésztették eredetileg ezeket az imádnivaló, intelligens, pörgős kis kutyákat? Kiderült, hogy a válasz éppen olyan elegáns, mint a Papillon megjelenése. Nemesasszonyok társainak tenyésztették őket, még öl- és lábmelegítőként is szolgáltak.
A papillonok valóban az „ölebkutya” kifejezés megtestesítői. Ebben a cikkben bemutatjuk a papillon fajta történetét, beleértve az eredetüket és azt, hogy hogyan vált belőlük a ma olyan jól ismert fajta.
A papillon története
Mielőtt belemennénk a Papillon pontos történetébe, tudnod kell, hogy más kutyafajtákhoz hasonlóan ezek a kölykök nem mindig úgy néztek ki, mint ma. Ami azt illeti, az eredeti kutyának, amelyről azt gondolják, hogy a papillonok származtak, egyáltalán nem voltak felálló fülei. A fülek továbbra is bolyhosak és tollasak voltak, de úgy feküdtek le, mintha összehajtva lettek volna, ahelyett, hogy egyenesen felfelé tapadtak volna.
A „leeső fülű” Papillon kutyák korábbi változatai a Phalene nevet kapták. A phalene a francia „moly” szó, és a nevet azért adták, mert a fülek lefelé ereszkedtek úgy, mintha a lepke szárnyait összecsuknák.
Nem azonnal világos, hogy a hegyes, felálló fülek mikor jelentek meg a Papillon fajtánál. A Phalene fajta azonban ma is létezik, és előfordulhat, hogy egy alom Papillon kölyköknek felálló és leesett fülű kutyái is lehetnek.
De függetlenül attól, hogy a Papillonnak felálló vagy leesett füle van, nem csak a semmiből tűnt fel. A fajta nagyon hosszú, sok évszázadot átívelő múltra tekint vissza, ezért adtunk egy idővonalat, amely segít megérteni, hogyan fejlődtek ezek a kutyák a mai fajtává.
Azonban tudnod kell, hogy mivel ezek a kutyák olyan idők óta léteznek, amikor a kutyafajták írásos nyilvántartása nem volt szükséges vagy elvárható, történetük nagy része feltételezéseken vagy találgatásokon alapul, nem pedig igazolt tényeken.
16. század
A Papillonról úgy gondolják, hogy a kontinentális toy spániel modern ábrázolása. Ezeket a spánieleket már a 12. és 13. században ábrázolták olasz festményeken, így sokan azt hitték, hogy eredetileg Olaszországban tenyésztették őket. A spániel név azonban arra is következtet, hogy ezek a kutyák Spanyolországból származtak, ezért még mindig nem derült ki, hogy pontosan honnan is származik a fajta.
A kontinentális játékspánieleknek lelógó fülük és tollas szőrük volt, ezért sokan azt hiszik, hogy a papillonok tőlük származtak. A spánieleket elsősorban vadászkutyának használták, de ahogy egyre népszerűbbek lettek, a kutyák kisebb változatait inkább társasági céllal tenyésztették, mint vadászatból.
Azonban valamikor az 1500-as években egy Tizian néven ismert olasz festő apró spánielkutyákat ábrázolt egyes festményein, amelyek megjelenése különbözött attól, ahogyan akkoriban más spánielek néztek ki. A festményein ábrázolt spánieleket Tizian spánieleknek nevezték, és nagyon hasonlítottak a mai Phalene papillonokhoz. Ez okkal feltételezi, hogy ezek a tizian spánielek valójában a papillonok eredeti ősei voltak.
Kis méretük miatt ezek a spánielek játékspánielként vagy törpe spánielként váltak ismertté. És mivel annyira különböznek a többi vadászkutyaként használt spánieltől, úgy gondolták, hogy ezek a játékspánielek nem szolgáltak más célt, mint a nemesség vagy más olyan emberek társaságát, akik elég gazdagok ahhoz, hogy birtokolhassák és gondoskodhassanak róluk.
Noha fő céljuk a társaság volt, úgy gondolják, hogy ezek a kis kutyák azt is szolgálták, hogy melegen tartsák gazdáik ölét és lábát. Sok orvos abban az időben is úgy gondolta, hogy a kutyák gyógyító tulajdonságokkal rendelkeznek, és azt javasolták, hogy a nemesek és a nők szerezzenek be egyet, hogy meggyógyítsák vagy kezeljék az általuk tapaszt alt betegségeket.
17. és 18. század
Sokat nem változott a Papillon a 16. és 1700-as években. A toy spánielek azonban egyre népszerűbbek lettek a gazdag körökben, így egyre több kutyát tenyésztettek, hogy lépést tartsanak a népszerűséggel.
A tenyésztés némi változást hozott a megjelenésükben, mivel a tenyésztők igyekeztek finomítani a kutya megjelenésén. Megjelentek a játékspánielek, amelyek szinte pontosan úgy néztek ki, mint a mai phalene kutyák. Ezeknek a kutyáknak több tollazata volt a bundájukban, mint a hagyományos toy spánieleknél, és a fej alakja is megváltozott, lekerekítettebbé vált.
A tenyésztés nagy része Franciaországban történt XIV. Lajos és XV. Lajos francia királyok uralkodása alatt. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a Phalenes és Papillons jelenlegi neve francia, hiszen innen ered a mai fajta, bár néhányat Belgiumban is tenyésztettek. Marie Antoinette kedvelte ezt a fajtát, és úgy gondolják, hogy őt és Papillonját csak akkor választották el egymástól, amikor börtönbe került, mielőtt giljotinozták.
19. század
A francia forradalom után a toy spánielek és a phalenek tulajdonlása egyre gyakoribbá vált a gazdagok és nemesek háztartásán kívül is. Valamikor ebben a században a Phalene fajta átadta helyét a felálló fülű Papillonnak.
Azt gondolják, hogy a felálló fülek genetikai mutációnak köszönhetőek, nem pedig más kutyákkal való keresztezésnek. Az azonban nem világos, hogy ez valóban megtörtént-e, és az sem világos, hogy pontosan mikor történt ez a fajta változás.
De az egyértelmű, hogy a felálló fülű papillonok még népszerűbbek lettek, mint a lógófülű Phalenes. Valamikor az 1800-as évek végén a fajtát Amerikába is áthozták, és gyorsan olyan népszerűvé vált, mint Európában, ha nem még jobban.
20. századtól napjainkig
Az 1900-as évek elején a papillont különálló és különálló fajtaként kezdték elismerni. A Phalenes és Papillon fajtákat először a belga kutyakiállításokon ismerték fel, de a Papillon név a felálló fülű fajtához ragadt. A cseppfülű fajtát még Continental Toy Spaniels néven ismerték, és a Phalene nevet csak az 1950-es évek közepén hagyták jóvá a kutyák számára.
Amerikában a Papillonokat először az American Kennel Club (AKC) ismerte el 1915-ben. 1935-ben megalakult az AKC szülőklubja, a Papillon Club of America (PCA). A PCA a papillon kutyák fajtaszabványának őrzője.
A PCA megalakulása után az AKC teljes fajtaelismerést adott a Papillon és Phalene kutyáknak, mint játékfajta. Az AKC a papillont és a phalene-t is egyetlen fajtaként tekinti, bár Európa egyes részei még mindig külön fajtaként ismerik el a falént.
Amerikába érkezése óta a Papillons megőrizte státuszát az egyik legnépszerűbb kutyafajtaként. Valaha az 50 legnépszerűbb kutyafajta közé tartoztak, de az elmúlt 10 évben némileg visszaestek, és most éppen ezen a kategórián kívül esnek. A körülbelül 200 kutyafajta közül azonban a papillonok még mindig a legnépszerűbb 30%-ban vannak.
Végső gondolatok
A papillonok története ugyanolyan elegáns, mint a megjelenésük, hiszen mintegy 300 éven keresztül szolgáltak a gazdagok és nemesek társaként és ölebmelegítőként. Manapság bárki birtokolhat egy papillont, és ezek a kutyák 500 éves történelmük során csak tovább nőtt a népszerűségük. De gyönyörű bundájuk és fülük csak egy része annak, ami ezeket a kutyákat olyan népszerűvé teszi, mivel intelligenciájuk és személyiségük biztosan mindenkit gyorsan megszeret beléjük.
