A tacskó az egyik legnépszerűbb kutyafajta az Egyesült Államokban. Az American Kennel Club (AKC) négy jelölést ismer fel ebben a fajtában: brindle, sable, piebald és dapple. Vessen egy pillantást a brindle tacskókra, amelyek bundájának csíkos mintája finom és kevert.
A legkorábbi feljegyzések a brindle tacskóról a történelemben
A tacskó egy régebbi, bevett fajta. Létezésük az 1600-as évekig nyúlik vissza Németországban. A tacskót kifejezetten föld alatti zsákmányra, különösen borzra tenyésztették. Tenyésztésüket gondosan átgondolták, hogy olyan fizikai jellemzőket hozzanak létre, amelyek lehetővé tették számukra ezt a munkát: alacsony test, heves állkapocs és hangos ugatás.
Egyes források azt feltételezik, hogy a sima szőrű tacskók miniatűr francia pointerek és német pinscherek termékei. Más források azt állítják, hogy a fajta vérebeket és basset kutyákat tarthat őseinek.
Hogyan váltak népszerűvé a brindle tacskók
Az 1800-as évekre a tacskók eljutottak az Egyesült Államokba. A fajtát kezdetben az államok vadászatára használták, de a tulajdonosok felfigyeltek alkalmazkodóképességükre, ragaszkodó természetükre és minimális ápolási igényükre. A tacskók a dolgozó vadászkutyákról a házi kedvencekké váltak Észak-Amerikában és Európában. Néhány tacskó még ma is vadászik Németországban.
A brindle tacskó hivatalos elismerése
Az AKC hivatalosan is elismerte a tacskókat 1885-ben, mindössze egy évvel a szervezet létrehozása után. Az AKC kétféle méretű brindle tacskót ismer fel: a normál (15-30 font) és a miniatűr (11 font alatti). A kisebb miniatűrök tökéletes házi kedvencek azok számára, akik nagy egyéniségű ölebkutyára vágynak. A két méret közé eső kutyákat informálisan „tweenies”-nek nevezik.
A belgiumi székhelyű International Fédération Cynologique Internationale (Kutyás Világszervezet) háromféle méretű tacskót ismer el: standard, miniatűr és nyúl. Az IFC fajtára vonatkozó irányelvei kissé eltérnek az AKC-étól. Az európai szabvány és miniatűr tacskók valamivel magasabbak, mint amerikai társaik. Egy nyúltacskó nagyjából akkora, mint egy miniatűr az Egyesült Államokban
A 6 legjobb egyedi tény a brindle tacskóról
1. Vadászati örökség
A fajta neve vadászati gyökerei előtt tiszteleg. A tacskó németül „borzkutya”.
2. Több, mint borzok
Nem a borz volt az egyetlen állat, amelyre a tacskók vadásztak. A vaddisznó vadászatához tacskófalkákat használtak.
3. „Liberty Hounds”
Az első világháború alatti németellenesség miatt a brindákat és más tacskókat „Liberty Hounds”-nak nevezték.
4. Brindle & Piebald mix
A brindle és a piebald jelölések egyaránt AKC által elismertek, de a vegyes brindle piebald jelölésű kutya nem.
5. További kabáttípusok
A tacskóknak háromféle bundája van: sima, drót és hosszú. Úgy tartják, hogy a sima szőrű tacskó volt az első szőrhossz. Aztán jöttek a hosszúszőrűek, amelyek a sima szelektív tenyésztésének eredményeként jöttek létre. A drótszőrű tacskókat utoljára fejlesztették ki, és az 1800-as évek végén drótszőrű terrierekkel tenyésztett tacskókból származtak. A drótszőrűek általában nyugodtabb változatai sima és hosszú hajú társaiknak.
6. Becenevek
Egy tacskó hosszú, alacsony teste miatt több becenév is fűződik hozzá, például hot dog, wiener dog és kolbászkutya.
A brindle tacskó jó kisállat?
A brindle tacskók csodálatos házi kedvencek lehetnek a megfelelő háztartásban. Szerető és hűséges társaikról híresek. A tacskók jól viselik a jól nevelt gyerekeket. A miniatűr tacskók azonban túl kicsik és sérülékenyek ahhoz, hogy durva tartást vagy nagyon kisgyermekek kezelését végezzék. A birtoklás igazi elkötelezettség, hiszen akár 15 évig is élhetnek.
Összességében a fajta meglehetősen hangos. Még a miniatűr tacskók is ismertek „nagykutya” ugatásukról és őrkutya hajlamukról. Hosszú hátuk egészségügyi problémákat okozhat, és hajlamossá tehet bizonyos sérülésekre. A tacskók nem tolerálják a sok lépcsőt vagy a bútorra ugrálást.
A tulajdonosoknak ügyelniük kell arra, hogy ne engedjék túlsúlyosnak lenni, ami extra nyomást gyakorol gerincére és csontrendszerére. A tacskók nem feledkeztek meg vadászati gyökereikről, mivel a legtöbbnek természetes az ásási ösztöne.
Végül a miniatűr tacskók gyakran elfelejtik, milyen kicsik. Ezek az éles, kicsiny kutyák megpróbálhatják felvenni a nagyobb kutyákat.
Következtetés
A Brindle egyike a négy AKC által elismert jelölésnek a tacskókon. A fajta az 1600-as évekre nyúlik vissza, ahol a német vadászok arra használták őket, hogy kiűzzék borzokat földalatti odúikból. A tacskók az 1800-as években érkeztek az Egyesült Államokba, és személyiségjegyeik miatt hamar házi kedvencekké váltak.
A brindle tacskók jó házi kedvencek megfelelő körülmények között. Nem tolerálják a sok lépcsőt, és a miniatűr tacskók túl kicsik ahhoz, hogy más kutyákkal és kisgyerekekkel játszhassanak.
