A sziámi harci halaknak vagy a bettáknak van egy egyedülálló tulajdonságuk, amely kivette őket a rizsföldekről és az akváriumba. A vad betták különböznek az állatkereskedésekben látható halaktól. Hiányoznak belőlük a kidolgozott uszonyok és a színezés. A háziasított halakat szelektíven tenyésztik olyan fajtákra, amelyek csak a vadonban vonzzák magukra a nem kívánt figyelmet.
A genetikai rulett ellenére minden hím Betta osztozik a fellángolásban. Kidolgozott bemutató az uszonyuk legyeztetéséről, kopoltyújuk csapkodásáról és testük felfújásáról. Igazi látványosság ennek a szemtanúja. Az agresszív viselkedés nem szokatlan az állatvilágban. De Betta története más.
Történelem
A Betta őshonos élőhelye Délkelet-Ázsia, ahol mocsarakban, mocsarakban és tavakban él. A név valami félreértés. Betta a nemzetség neve, amelynek 75 faja van. A hal, amelyet ezen a néven ismerünk, a Betta splendens, vagy thaiföldi közneve, Pla Kud.
A tudósok nem sokat tudnak a történetéről. Általában azonban úgy tartják, hogy legalább 1000 éve háziasították. Úgy tűnik, hogy az emberek évszázadok óta élvezik Betta agresszív viselkedését. Népszerűsége felpörgette ennek a fajnak a piacát vadászhalként és díszhalként egyaránt. A szelektív tenyésztés minden célra folytatódik.
Agresszív viselkedés
Elegendő csak egy férfi Bettát nézni, hogy viselkedését agresszióval társítsuk. A nőstények is fellángolnak, de nem ugyanolyan mértékben. A fellángolás minden harcost nagyobbnak tesz, és ezáltal még félelmetes fenyegetést is jelent. Ez egy kiváló módja annak, hogy megvédjük az élelmet és a területet.
A fellángolás evolúciós célt is szolgál. Ha egy hal meghátrál, a csel bevált. A győztes minimális fizikai költséggel megnyerte a területet vagy bármit, ami forog kockán. A vesztes azért is győzedelmeskedik, mert elkerülte a sérülést és a betegség vagy a halál fokozott kockázatát.
Elgondolkodhat azon, hogy egy Betta miért loboghat fel, ha a két hal nincs ugyanabban a tartályban. Az evolúció nem vette ki ezt a viselkedést a repertoárjából, és az ösztönök irányítják, amikor két hím találkozik egymással. A másik harcos akár Betta saját tükörképe is lehet!
Párzási viselkedés
A fellángolás az udvarlás és a párzási viselkedés részeként is előfordul. A hímek ugyanazon okokból teszik ezt, hogy nagyobbnak és erősebbnek tűnjenek. A motiváció azonban más. Célja, hogy egy hal kitűnjön a jobb vagy fittebb társként. Nem olyan, mint egy páva vagy pulyka, amely a tollait legyezgeti.
A fellángolás fiziológiája
A tudósok évtizedek óta tanulmányozták a fáklyázást, hogy meghatározzák, miért fordul elő. Még Charles Darwin is elgondolkodott a kérdésen. Valószínű magyarázat az, hogy a nemi hormonokhoz kapcsolódik. A női betták gyakran tartalmaznak egy kis mennyiségű férfi nemi hormont, az androgént, ami megmagyarázhatja, miért is fellángolnak néha.
A „PLoS Genetics” folyóiratban megjelent tanulmány lenyűgöző bizonyítékokat tárt fel a fellángoló viselkedés mögött. A kutatók megfigyelték, hogy két harcoló hím elér egy olyan pontot, ahol cselekvéseik szinkronizálódnak. A genetikai elemzés hasonló dúsítású géneket mutatott ki. Ez tükrözheti a szelektív tenyésztés következményeit. Ez azonban egy új nyomozási utat nyit meg.
Más kutatások a nem-specifikus hormonok elméletével foglalkoztak. A tudósok a Bettas férfit antiandrogén gyógyszereknek tették ki. Ezek fokozták a merész viselkedést, függetlenül az adagtól. Ez a bizonyíték arra utal, hogy valami más is kiváltja a fellángolást.
A válasz egy másik mechanizmusban rejlik, amely megmagyarázza ezt az agresszív viselkedést. A kutatók egy másik, szerotonin nevű hormont vizsgáltak. Ez a vegyi anyag aktiválódik az agyban és a test más részein, beleértve az emésztőrendszert is. A hangulatban és a szexuális működésben is szerepet játszik.
A tudósok olyan gyógyszert adtak be, amely végső soron magasabb szerotoninszintet eredményezett Bettas férfiaknál. Azt találták, hogy a halak kevésbé agresszív viselkedést mutattak, ami valamilyen veleszületett biológiai kontrollra utal a fáklyázás felett. Érdekes módon a női Bettasnál is hasonló választ találtak.
Jó vagy Rossz
Amíg a zsűri még mindig nem foglalkozik a fáklyázás mögött meghúzódó fiziológiai okokkal, még mindig azon tűnődhetünk, hogy ez jó vagy rossz. Jótékony célokat szolgál, ha növeli a hím Betta túlélési esélyeit. Ezért a felszínen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a fáklyázás nem negatív dolog.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fellángolás mindig pozitív. Ennek a megjelenítésnek a végrehajtása sok energiát igényel. Így növelheti a hal stresszszintjét, és sebezhetőbbé teheti a betegségekkel szemben. Fennáll a sérülés veszélye is, ha két hím egymásnak csapódik. Bár a betták nem mindig halnak meg harcban, a fertőzések a csata lehetséges szövődményei.
Végső gondolatok
A fellángolás normális viselkedés férfi és női Betták között. A szelektív tenyésztés elősegítette, és olyan példányokat hoztak létre, amelyek tovább élnek a közmondásban, és kifejezetten magas agresszióval. Az azonban tény, hogy a sportra való lobbantás bátorítása embertelen. Egyik hal esetében sem szolgál, hacsak nem védekezésről vagy udvarlásról van szó.
