Minden kutyafajta hajlamos bizonyos fokú nyáladzásra, de míg egyesek, mint például az agár, minimálisan nyálaznak, mások, mint például a masztiff fajták, sok nyáladzást okoznak. A Golden Retriever nem ismert a túlzott nyáladzásról, de egyesek, jellemzően nagyobb állkapcsúak, jobban nyálaznak, mint mások.
Bár csúnya lehet, és valójában egy mögöttes egészségi állapot tünete lehet, nem sok mindent tudsz tenni a nyáladzás ellen, ha kutyája hajlamos a problémára. Az alábbiakban megvizsgáljuk a Golden Retrievereket és a nyáladzásra való hajlamukat, valamint a lehetséges okokat, valamint azoknak a fajtáknak a listáját, amelyekről ismert, hogy kevésbé nyálaznak, mint mások.
A Golden Retrieverekről
A golden retrieverek Skóciából származnak¹, ahol arra használták őket, hogy elejtett vadakat gyűjtsenek ki vadászvezetőiknek. Képesek elviselni a hideg és nedves körülményeket, és mivel vízből és szántóföldről is gyűjtötték a madarakat, otthon érzik magukat a vízben.
A Golden Retriever egy nagyon népszerű kisállatfajta. Hűséges, intelligens, és szinte mindenkivel jól kijön, beleértve az idegeneket és az otthon látogatóit is. Azonban sok mozgást igényelnek, és a hosszú dupla szőrzetet rendszeres ápolásra szorul, hogy ne mattítson el, és ne okozzon kényelmetlenséget a retriever számára.
Nyáloznak a Golden Retrieverek?
A nyáladzás feltűnőbb azoknál a kutyáknál, amelyeknek nagy állkapcsa és nagy állkapcsa van. Bár ez általában nem tartalmazza a Golden Retriever fajtát, egyeseknek nagyobb az állkapcsa és állkapcsa, mint másoknak. Ha retrievere rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, akkor lehetséges, hogy nyáladzik. Különösen akkor fordul elő, ha ételről van szó, mert ez nyálzást okoz. A nyáladzás is gyakoribb a Golden Retrievereknél, miután edzést végeztek vagy vizet fogyasztottak.
Miért nyálaznak a kutyák?
Amint azt korábban említettük, egyes kutyák természetesen jobban nyálaznak, mint mások, mert nagy állkapcsa és állkapcsa van, és minden kutya hajlamosabb a nyáladzásra, amikor izgatottak, edzés után, vagy ha táplálékot várnak.
Ha azonban kutyája általában nem nyáladzik, de hirtelen elkezdett erősen nyáladzni, az egészségügyi probléma tünete lehet. A nyáladzást okozó gyakori állapotok a következők:
- Fogászati problémák
- Hányinger
- mérgezés
- Ételintolerancia
- Valami megakadt a szájban vagy a torokban
A veszettség túlzott nyáladzást is okoz. Bár sokkal kevésbé gyakori, mint egykor volt, a veszettség továbbra is olyan aggodalomra ad okot, amelyre figyelnie kell.
5 olyan kutyafajta, amelyik a legkevésbé nyáladzik
Mindegy, hogy milyen kutyafajtát választasz, fennáll a nyáladzás esélye. De a következő öt fajtát tartják a legkevésbé nyáladzó fajták között:
1. Bichon Frise
Ha olyan kis fajtát keresel, amely nagyon karakteres, és nem hajlamos a nyálasságra, a Bichon Frise jó választás. Ez egy intelligens kutya, amely nagyszerű társ.
2. Border Collie
A border collie egy nagy energiájú kutya, amely órákon át tud futni anélkül, hogy elfáradna vagy unatkozna. Sok fizikai és mentális stimulációt igényel, de általában nem okoz túlzott mennyiségű nyáladzást.
3. Chihuahua
A chihuahua egy kis fajta, amely népszerű háziállatként, bár hajlamos lehet nyavalygásra. Ez a kis fajta általában nagyszerű gyerekekkel, és az a plusz bónusz, hogy játék közben nem csorgatja a nyálat.
4. Tacskó
A tacskó egy másik népszerű családi házi kedvenc, köszönhetően barátságos természetének, játékos hozzáállásának és valamivel kisebb méretének – nem is beszélve egyedi megjelenéséről és formájáról.
5. Husky
A Husky kihívást jelentő kisállat lehet. Rengeteg testmozgást igényel, és az a hajlam, hogy abszolút mindenről hangot adjon, azt jelenti, hogy nem biztos, hogy megfelelő, ha szomszédai vannak a közelben, de nem kell nagy tócsákkal küzdenie.
Következtetés
A Golden Retriever nagyon népszerű kutyafajta, különösen olyan családokban, amelyek intelligens, barátságos családi társat keresnek. A nagy állkapocsúak bizonyos fokú nyáladzást szenvedhetnek, bár a fajta nem arról híres, hogy kifejezetten erős nyáladzó. Ha a retrievere elkezdett nyáladzni, és általában nem nyáladzik, érdemes lehet állatorvoshoz fordulni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nincs-e alapbetegsége.
