Az eredeti német fordításban „borzkutya”, a tacskó világszerte kedvelt kutyafajta. A hosszú szőrű tacskó nem egy külön fajta, hanem egy olyan címke, amely megkülönbözteti szőrét a sima szőrű és drótszőrű fajtáktól. Bár ők a legdrágább tacskó, az emberek szeretik őket, mert hosszú szőrük gyakran olyan gyönyörű fürtöket kölcsönöz nekik, amelyek egy amerikai cocker spánielhez hasonlítanak, különösen a fülük körül. Minden tacskótípusnak hasonló korai története van, ezért megvizsgáljuk eredettörténetüket, valamint a hosszú szőrű tacskó egyedi jellemzőit.
A hosszú szőrű tacskóról a történelem legkorábbi feljegyzései
A becslések szerint a tacskó legkorábbi formái már a 15.th században létezhettek. Eredetük többnyire spekulatív, a pointerek, a terrierek, a vérebek és a bassetek egyfajta folklórba fonódnak össze, hogyan alakultak ki. Nem tudjuk pontosan, hogy a hosszú szőrű tacskók hogyan kapták meg a hosszú tincset. Csak sejthetjük, hogy a sima szőrű tacskó egy ismeretlen hosszúszőrű fajtával való keresztezéséből származott.
A tenyésztési szabvány a 17.th században jelent meg, amikor a németek elkezdték a tacskót borzvadászatra formálni. Szükségük volt egy rövid lábú, hosszú, karcsú hátú vadászkutyára, amely be tud mászni a borz üregeibe, hogy kiöblítse a zsákmányt, majd könnyen visszakerüljön a borz otthonából. Szükség volt egy mély mellkasüregre is a tüdejük számára, mivel nem lenne annyi levegő a föld alatt. A szelektív tenyésztésből és kiképzésből született meg a modern tacskó, egy hosszú és zömök kutya, melynek lábai alkalmasak az ásásra, és éles ugatás figyelmezteti a vadászt.
Németországban az 1800-as években fellendült a nyúlpopuláció, aminek következtében a vadászoknak még kisebb kutyára volt szükségük. Újra megkezdték a szelektív tenyésztést a tacskó egy kisebb változatára, amely az AKC által ma felismert miniatűr elődje.
Míg az Egyesült Államok csak két méretet ismer el, a normál és a miniatűrt, Németország még mindig három méretet ismer el, amelyek hűek a tacskó örökségéhez: Standard, Miniature és Kaninchen, ami azt jelenti: „nyúl”. Ez az utolsó méret a standard és a miniatűr fajták közé esik.
Hogyan vált népszerűvé a hosszú szőrű tacskó
Viktória királynő szeretettel üdvözölte a tacskót királyi házában, amikor fajtájának képviselője az 1840-es években először járt Angliában. A Brit Birodalom polgárai nagyra becsülték a királynőt, ezért készségesen örökbe fogadták a tacskót, miután látták buzgó tetszését.
Még néhány évtized telt el, mire a tacskó elérte az Egyesült Államokat az 1880-as években. Ugyanolyan örömmel fogadták őket, szinte azonnali AKC fajtaelismeréssel 1885-ben.
A globális események időzítése azonban súlyos üldöztetést eredményezett a tacskó számára, mivel a nemzet belezuhant az első, majd a második világháborúba. Rendkívüli hazafias lelkesedés söpört végig a nemzeten, és informálisan megtiltotta, hogy ez idő alatt minden germán befolyás feltűnővé váljon az Egyesült Államokban – annak ellenére, hogy az amerikai nép és állataik nagy része német gyökerekkel rendelkezik. A német tacskó (és gazdáik) védelme érdekében a háború alatt átmenetileg „borzkutyának” vagy „szabadságkutyának” nevezték őket, de ez sajnos nem akadályozta meg teljesen, hogy az utcán megöljék őket.
A háború után a tacskó népszerűsége tovább nőtt. Ma már az egyik leggyakoribb kutya Amerikában.
Az 5 legjobb egyedi tény a hosszú szőrű tacskóról
1. A különböző országok különböző fajtaszabványokat ismernek el
Az AKC csak két fajtaszabványt ismer el az Egyesült Államokban, a standardot és a miniatűrt.
2. A tacskóknak sokféle színű bundája van
15 hivatalosan elismert szőrszín létezik a tacskó számára, a feketétől a barnán át a krémszínen át a pirosig, és az összes szín között. Az egyetlen kombináció, amelyre rossz a szemöldöke, a Double Dappled, amely általában teljesen fehér, kék szemekkel. Ez a keverék sajnos hajlamos súlyos genetikai rendellenességekhez, köztük vaksághoz és süketséghez. Az AKC a tenyésztés visszaszorítása érdekében megtiltja, hogy a dupla pöttyös tacskó fajtatiszta legyen.
3. A hosszú szőrű tacskó egyike a három elfogadott szőrfajtának
Az AKC formálisan elismeri a hosszú-, sima- és drótszőrű változatokat.
4. A hosszú szőrű tacskó a legdrágább fajta
Ez valószínűleg a hosszabb szőrzet recesszív jellegének köszönhető.
5. A tacskó átlagos várható élettartama 12-15 év
Bár a legtöbb tacskó szerényen hosszú életet él, egyre több jelentés érkezett arról, hogy mások élvezik az évek meghosszabbodását. Valójában a Guinness World Records szerint a ma is élő legidősebb kutya egy 21 éves, Funny nevű tacskó.
A hosszú szőrű tacskó jó kisállat?
Gyakori tévhit, hogy a tacskó lusta, mint a basset, de ez messze van az igazságtól. Noha elégedetten szunyókálnak veled a takaró alatt, ez a zömök fajta hajlamos az elhízásra is, ami tovább károsíthatja az ízületeiket. A kiegyensúlyozott étrend és a mérsékelt testmozgás kulcsfontosságú a tacskó csúcsformában tartásában. Különösen hasznot húznak a csemegerejtvényekből, amelyekből táplálékot keresnek az uzsonnához.
A tacskók is szívesen sétálnak az erdőben, ahol megpillanthatnak egy nagyra becsült nyulat vagy mókust. A tacskók általában hajlamosak a hátproblémákra, és nem szabad megengedni nekik, hogy fel- és leugorjanak a bútorokról, hogy csökkentsék a sérülésveszélyt. Előnyben részesítendő az ágyhoz vezető rámpa vagy beépített lépcső.
Mivel ezeket a kutyákat eredetileg munkakutyának tenyésztették, a tacskók köztudottan makacs kisfiúk, akiket nehéz kiképezni. Gondoskodnia kell arról, hogy sok ösztönző gyakorlatot kapjanak, hogy megfékezzék a pusztító háztartási viselkedéseket, például a túlzott ugatást és ásást. Mivel azért tenyésztették ki őket, hogy borzlyukakat ássanak, ezért győződjön meg arról, hogy a kerítés biztonságosan van rögzítve, nehogy kiszabaduljanak.
A hosszú szőrű tacskó évente négyszer veszíti el a bundáját az évszakok változásával. Bár kevés karbantartást igényelnek, egy kicsit több ápolásra van szükségük, mint a többi tacskófajtánál, hogy elkerüljék a hosszú tincseik összegabalyodását, amikor vedlik.
Következtetés
A hosszú szőrű tacskó gazdag örökségen osztozik más fajtákkal. Lelkes vadászként alacsony testük lehetővé tette számukra, hogy olyan borzlyukakba mászhassanak, amelyekre más kutyák csak ugatni tudtak. Hosszú borzvadász napjaik mögött az emberek ma már a hosszúszőrű tacskót örökbe fogadják családi kedvencnek. Az AKC a tacskót az idei év tíz legnépszerűbb fajtája közé sorolja, ami azt jelzi, hogy népszerűségük közel sem csökken.
