Az egyik legnépszerűbb fajtatiszta macska világszerte, a perzsákat nagyra becsülik hosszú, gyönyörű bundájuk és határozott, kerek arcuk miatt. A luxushoz és a jogdíjhoz kötődnek, így nem meglepő, hogy sokan szeretnének egyet birtokolni.
Sajnos ez a fajta is több egészségügyi szövődményt hordoz magában. E szövődmények némelyike jellemzőiből adódik, mint például a lerövidült orrukhoz kapcsolódó szem- és légzési problémák. Mások genetikai betegségek, amelyek gyakoribbak a perzsa génállományban. Ha perzsa macskát szeretne, tájékozódjon a lehetséges egészségügyi szövődményekről, hogy bármiről is legyen szó, ott tudjon lenni macskája mellett.
A 7 leggyakoribb perzsa macska egészségügyi probléma:
1. Arc dermatosis
Egy perzsamacska hosszú, fényűző bundája gyönyörű lehet. Azonban hajlamosak egy nem gyakori rendellenességre, az arc dermatosisára. Ez fekete váladékként jelenik meg az arcukon, és az ok egyelőre ismeretlen. A fekete váladék gyakran az állukon, a könnyredőkön és az orruk tetején gyűlik össze. A probléma másodlagos gombás fertőzései megnehezíthetik a kezelést.
Ez gyakrabban fordul elő fiatal perzsa macskáknál, ezért kérdezze meg tenyésztőjét, hogy nem volt-e probléma valamelyik macskájukkal. A kezelés nehéz és nem mindig sikeres, de az állatorvosa meg tudja beszélni a lehetőségeket.
2. Ótvar
A bőrbetegség másik típusa, amely a perzsákat is érintheti, az ótvar. Az ótvart egy gomba okozza, amely a macska szőrében és bőrében növekedhet, és gyűrű alakú kiütéseket okozhat. A kiütések mellett ennek a betegségnek egy másik gyakori tünete a hajhullás és a hámlás. Az ótvar nem végzetes a macskák számára, de kellemetlen lehet, és nehéz megszabadulni tőle. Más háziállatokra és emberekre is nagyon fertőző. Emiatt az ótvarfertőzést nem szabad félvállról venni.
A többi bőrbetegséghez hasonlóan a megfelelő ápolás csökkenti az ótvar előfordulását. Az érintett macskák elkerülése szintén segít minimalizálni a macska expozíciójának esélyét. Ha az ótvar tüneteit észleli, az állatorvosi kezelés segít macskájának leküzdeni a fertőzést. Ez magában foglalhatja a helyi vagy orális gyógyszereket, valamint más típusú kezeléseket, például sampont.
3. Policisztás vesebetegség
A policisztás vesebetegség egy genetikai betegség, amely leggyakrabban perzsa felmenőkkel rendelkező macskákban fordul elő. Az ilyen betegségben szenvedő macskák veséjében ciszták alakulnak ki, amelyek fokozatosan növekednek. Az állapot súlyossága nagymértékben változó, és egyes macskáknál a betegség soha nem tapasztal veseelégtelenséget, de sajnos sokan igen. A vesebetegség jelei közé tartozik a túlzott szomjúság és vizelés, a hányás és a csökkent étvágy.
A legtöbb esetben irreális a macska veséjében lévő ciszták eltávolítása, de vannak olyan kezelések, amelyek segíthetnek a tünetek kezelésében. A gyógyszerek javíthatják a veseműködést, a diétás terápia pedig a macskájának is segíthet.
Mivel a PKD génje ismert, elérhető egy génteszt. Ez segíthet a tenyésztőknek elkerülni a PKD-s macskák tenyésztését. Kérdezze meg tenyésztőjét a genetikai szűrési politikájukról, mielőtt örökbe fogadna egy perzsát.
4. Hipertrófiás kardiomiopátia
A perzsa macskáknál valamivel nagyobb a kockázata a hipertrófiás kardiomiopátiának nevezett szívelégtelenségnek. Ez a betegség a macskákban megvastagodott szívizmokat okoz, amelyek megváltoztatják a véráramlást. Ez extra terhelést jelent a szív számára, és a szív kevésbé hatékonyan működik. Előfordulhat, hogy a HCM-ben szenvedő macskáknak nincsenek tünetei, de sokkal nagyobb a kockázata a hirtelen szívelégtelenségnek, amely bármikor előfordulhat. Ha tünetek jelentkeznek, azok általában enyhék, például emelkedett pulzusszám vagy nehéz légzés.
A perzsákban előforduló HCM genetikai okait még vizsgálják, így a tenyésztők számára nehéz lehet elkerülni az állapotot. Ha azonban egy macskánál HCM-et diagnosztizálnak az echokardiográfiának nevezett szív képalkotó eljárással, olyan gyógyszereket lehet beadni, amelyek csökkentik a szívelégtelenség arányát. A monitorozás és a kockázatkezelés a legjobb megoldás a HCM számára.
5. Elhízás
Az elhízás bármilyen fajtájú macskát érinthet, de a perzsa macskáknál az elhízás gyakran észrevétlen marad hosszú szőrük és zömök testfelépítésük miatt. Még ha vizuálisan nem is látja, hogy macskája egészséges méretű-e, érintéssel és megfigyeléssel továbbra is megállapíthatja, hogy a macskája egészséges-e. A macska bordái nem lehetnek kiállók, de érezni kell őket a bundáján keresztül. Miután a macskája tizennyolc hónapos és két éves, és már nőtt, súlyának stabilizálódnia kell. A macska időnkénti lemérése képet adhat arról, hogy hízik-e vagy fogy. A túlsúlyos macskák sokkal nagyobb valószínűséggel szembesülnek egészségügyi problémákkal, például cukorbetegséggel, szívproblémákkal, légzési nehézségekkel és egyéb problémákkal.
A legtöbb esetben az elhízás megelőzhető és kezelhető diétával. Kisebb mennyiségű táplálék és mozgásra ösztönzés segíthet a macskának a fogyásban. Az állatorvossal folytatott konzultáció segíthet kiválasztani az elhízás kezelésének legjobb módját, és megbizonyosodhat arról, hogy nincsenek súlygyarapodást okozó alapbetegségek.
6. Brachycephalic Airway Syndrome
A perzsa macskáknak lerövidült az orra, és ez gyakran Brachycephalic Airway Syndromához vezet. A BAS számos különböző problémára utal, amelyet a lerövidült koponya okoz. A BAS-ban szenvedő macskák légzési nehézségekkel, rossz szem- és orr-elvezetéssel rendelkeznek, és olyan tüneteket mutatnak, mint a köhögés, ziháló légzés vagy a levegő nyelése. A tünetek az enyhétől a súlyosig terjednek, és a „peke-arcú” perzsáknak vannak a legsúlyosabb tünetei, akiknek arcuk teljesen lelapult.
A felelősségteljes tenyésztés és a szélsőségek elkerülése a legjobb módja a BAS minimalizálásának. A perzsa macskákat kereső tulajdonosoknak kerülniük kell a legszélsőségesebb arcformákat. A BAS-ra nincs gyógymód, de néhány tünet kezelhető. A forró és párás környezet, a stressz, a túlerőltetés és az elhízás mind gyakori kockázati tényezők, amelyek rontják a szindróma súlyosságát.
7. Progresszív retina atrófia
A perzsa macskáknál gyakori genetikai betegségek közé tartozik a progresszív retina atrófia. Ez az állapot a szemek állapotának romlását okozza az életkorral, kezdve a macska körülbelül két éves korától. Idővel a betegség teljes vagy közel teljes vakságot okoz. Ez macskáknál általában ritka betegség, de a betegségért felelős gén viszonylag gyakori a perzsa macskákban és rokon fajtákban.
A PRA-t egy recesszív gén okozza. Rendelkezésre áll egy genetikai teszt, amely képes azonosítani a macskákat a gén egy vagy két másolatával, ezért a megelőzés legjobb módja a tenyésztés előtti genetikai vizsgálat. Sok tenyésztő rutinszerűen végez PRA-tesztet macskáján, hogy megbizonyosodjon arról, hogy minden tenyészállomány mentes a betegségtől.
Ha örökbe fogad egy PRA-s perzsát, nincs ismert módszer a betegség kezelésére vagy lassítására, de lehetőség van arra, hogy segítsünk macskájának, ha a látása romlik. Ide tartoznak a hozzáférhető élelmiszer- és vizestálak, ágyak és almosdobozok, az állandó rutinok és a változatlan környezet. A vak macskák meg tudják jegyezni otthonuk elrendezését, így sok macska látásvesztés után is tovább tud működni.
Utolsó gondolatok
A perzsa az egyik legrégebbi és legnépszerűbb macskafajta, de népszerűsége ellene hat, ha egészségről van szó. A perzsa macska génállományában endemikus számos betegség akkor terjed a legszabadabban, ha a tenyésztők és a tulajdonosok nem tesznek megfelelő óvintézkedéseket, például rutin állatorvosi ellátást, genetikai vizsgálatot, ahol elérhető, és a leszármazási vonal nyomon követését. De ma minden eddiginél több forrás áll rendelkezésre e méltóságteljes szépségek tenyésztésére és gondozására.
