A szánhúzó kutyáknak hosszú és előkelő története van. Több mint 9000 éve segítik az embereket az északi-sarkvidéki és szubarktikus régiókban való mozgásban. A 20th századig a motoros szánok, repülőgépek és teherautók kifejlesztéséig a szánhúzó kutyacsapatok az élet alapvető elemei voltak ezeken a régiókban.
Ma a szánkózás népszerű sport- és turisztikai tevékenységgé vált, és bár kevésbé támaszkodnak rájuk az áruszállításban, a szánhúzó kutyák még mindig a legjobb módja annak, hogy vészhelyzeti eszközöket szállítsanak bizonyos területekre szélsőséges sarkvidéki időjárás esetén.
Az évek során az emberek sokféle kutyafajtát használtak szánhúzó kutyaként, néhányat sikeresebben, mint mások.
Íme a 12 fajta szánhúzó kutya betűrendes listája, képekkel és tényekkel kiegészítve.
A 12 szánhúzó kutyafajta:
1. alaszkai husky
Az alaszkai husky egy vegyes fajta kutya, amelyet kifejezetten versenyszánhúzó kutyaként fejlesztettek ki. Eredetileg a szibériai husky és az alaszkai malamut származású, a fajtát az elmúlt 100 évben számos más kutyával keresztezték, köztük angol pointerrel, agárral és német juhászkutyával, hogy javítsák sebességüket és versenyzési képességüket.
Az alaszkai husky még mindig az egyik leggyakrabban használt kutya a szánhúzásban, és nem a megjelenésük vagy a személyiségük miatt tisztelik őket.
2. Alaszkai malamut
Az alaszkai malamut egy nagy, izmos és rendkívül erős kutya, amelyet szó szerint szánhúzó kutyává tenyésztettek, és az egyik legrégebbi sarkvidéki szánkókutya fajtának. A jégen a malamutokat régóta tisztelik erejükért, és bár nem a leggyorsabb fajták, hírnevet szereztek maguknak a nehéz szánok vontatásával.
A zord sarkvidéki körülmények között élők számára azonban ezek a kutyák nem csak szánhúzó kutyák lettek, és gyakran azon kapták magukat, hogy embertársaik mellett dolgoznak, vadásznak és élnek együtt.
Ma a malamutokat még mindig személyes utazásra és szabadidős szánkózásra használják a sarkvidéki régiókban. Ugyanakkor népszerű házi kedvencekké váltak, és világszerte megtalálhatók az otthonokban.
3. Kanadai eszkimó kutya
A kanadai eszkimó kutyát, más néven Exquimaux Husky-t, eredetileg a kanadai sarkvidéki ős-inuitok tenyésztették szánhúzó kutyaként. Az évek során a fajtát szánhúzó és vadászkutyaként is használták, és az inuit vadászok gyakran használták fókák és jegesmedvék elfogására.
Annak ellenére, hogy hosszú és előkelő történelme van, és egyike azon kevés valóban őshonos kanadai kutyáknak, a kanadai eszkimó kutya nem népszerű. Az 1990-es évek végén úgy gondolták, hogy kevesebb mint 500 kutya maradt, és még ma is a világ egyik legritkább fajtájaként tartják számon.
4. Chinook
A Chinook egy ritka szánhúzó kutyafajta, amelyet New Hampshire-ben fejlesztettek ki az 1900-as évek elején. Ezek egy kevert fajta kutya, amely az angol masztiffok, a grönlandi kutyák, a német juhászkutyák és a belga juhászkutyák keveredésének eredménye.
A fajta erős, sportos külsejű, és az évek során kiválóan képezhető, intelligens és szorgalmas kutyának bizonyult. Míg néhány Chinook-ot még mindig szabadidős szánkózásra használnak, a fajta ma már sokkal népszerűbb házi kedvencként, mint munkakutyaként.
5. Grönlandi kutya
A grönlandi kutya egy másik rendkívül régi fajta, amelynek ősi eredete a kanadai eszkimó kutyával azonos. Ezek a nagy, nehéz és erős kutyák évszázadok óta a sarkvidéki szánkózás alappillérei, és inkább erejük és kitartásuk miatt tisztelik őket, mint a hóban és jégen átívelő sebességük miatt.
A grönlandi kutyák népszerű szánhúzó kutyák az egész sarkvidéki régióban. Az Antarktiszon is hírnevet szereztek maguknak, ahol Roald Amundsen híresen használta őket 1912-es antarktiszi expedícióján, amelynek során ő lett az első ember, aki elérte a Déli-sarkot.
Ma a fajta nemzeti jelentőségű kutyának számít Grönlandon, és több kormányzati projekt is indult a fajta túlélése és Grönland kutyaszánozási kultúrájának megőrzése érdekében.
6. Greyster
A Greyster egy hibrid fajta, amelyet az 1980-as évek közepén fejlesztettek ki Norvégiában, és a német rövidszőrű agár több keresztezésének eredménye.
A fajtát univerzális szánhúzó kutyának tervezték, és a jégen és hóban való gyorsaságra fejlesztették ki. Nagyon népszerű kutyákká váltak a versenyszánozás világában.
7. Kugsha kutya
A Kugsha egy vegyes fajta kutya, amely erősen hasonlít egy farkasra. Először a pennsylvaniai Wolfen Kennelben fejlesztették ki, és úgy tartják, hogy a Kugsha egy farkaskutya és egy szibériai husky keresztezésének eredménye.
A Kugsha nehezen nevelhető, és köztudottan érzékeny és időnként agresszív temperamentumú, két olyan tényező, amelyről úgy gondolják, hogy a fajta nem tesz szert népszerűségre családi kedvencként.
A kevésbé barátságos temperamentum ellenére a kugshák rendkívül szívós és szorgalmas fajtaként ismertek, és erős és energikus szán- és védőkutyaként is szilárd hírnevük van.
8. Labrador Husky
A Labrador Husky a nevük ellenére nem egy labrador retriever és egy szibériai husky hibrid keresztezése, hanem egy teljesen különálló fajta.
Bár nagyrészt ismeretlen, a labrador husky az észak-kanadai Labrador régióból származik, és feltehetően más északi fajták leszármazottai, amelyek valamikor az 1300-as években költöztek a területre. A labrador husky népszerű szánhúzó kutya volt a helyi bennszülött inuitok körében, akik valószínűleg szibériai huskykkal vagy alaszkai malamutokkal keresztezték ezeket a kutyákat, hogy javítsák szánkóképességüket.
9. Mackenzie River Husky
A Mackenzie River Husky önmagában nem egyedülálló vagy elismert fajta, hanem az alaszkai belső területekről származó, egymást átfedő vegyes fajtájú sarkvidéki szánkókutyák csoportja. Ezek a kutyák általában hosszú szőrű, nagytestű, hosszú lábú kutyák. Az évek során hírnevet szereztek maguknak azzal a képességükkel, hogy nehéz rakományokat egyetlen fájlban fuvaroznak mély hóban.
10. Szahalin Husky
A Szahalin Husky egy orosz szánhúzó kutya, amely mára gyakorlatilag kih alt. 2015-ben már csak hét szahalini husky létezett, és elfogadottá vált, hogy jelenleg nincs elegendő szám a tenyésztéshez szükséges genetikai sokféleség biztosításához.
A Vörös Hadsereg a Szahalin Husky-kat rövid ideig szán- és teherkutyának használta a második világháború alatt. Az elfogyasztott lazac mennyisége miatt azonban ez egy rövid életű kísérlet volt. A fajtát 1958-ban egy szerencsétlenül járt japán antarktiszi kutatómisszió során is használták, ahol 15 kutyát hagytak hátra, egy előőrshöz láncolva kis mennyiségű élelemmel, amikor a kutatókat evakuálták. Szinte mindenki meglepetésére, amikor a kutatók csaknem egy évvel később visszatértek, azt találták, hogy a kutyák közül kettő életben maradt.
11. skandináv kopó
A skandináv kopó egy modern hibrid, amely egy német rövidszőrű pointer és egy alaszkai husky keverésének eredménye. Az így létrejött fajtát Skandináviában széles körben használják szánkóversenyeken és privát szánkózásokon.
Míg a skandináv kopó kiképzése és fejlődése tovább tart, a fajta jelentős sikereket ért el, és egyre népszerűbb az európai szánkózó közösségben.
12. szibériai husky
A szánhúzó kutyafajták közül talán a legismertebb, a szibériai husky egy vastag szőrű, közepes méretű szánhúzó kutya, kitartásáról híres. Külsőleg egy rövidebb alaszkai malamutra hasonlítanak, ami nem meglepő, mivel a két kutya hasonló felmenőkkel rendelkezik.
A szibériai huskyk gyors és fürge lábúak, és teherhordó kutyáknak születnek. Ellentétben a malamuttal, amely szívesen tölt időt családjával, a szibériai huskyk szeretnek más kutyákkal lenni. Ha választhatnak, boldogan maradnak összegömbölyödve a hóban éjszaka kutyás társaikkal, ahelyett, hogy bemennének a melegbe aludni.
A szibériai huskyt először 1908-ban hozták az alaszkai Nome-ba szánversenyzés céljából, és azóta Alaszkában és Kanadában is a szánkózás egyik legkedveltebb helyszíne.
