Miközben azt nézzük, hogy kedvtelésből tartott macskáink könyörtelenül üldözik játékegereiket a házban, természetes, hogy összehasonlítjuk őket vadon élő unokatestvéreikkel, akik zsákmányra vadásznak a szavanna erdőinek mélyén. A legtöbben Észak-Amerikában ismerik a nagymacskákat, például az oroszlánokat és a tigriseket, de sokan közülünk nem tudnak annyit az otthonukhoz sokkal közelebb elhelyezkedő vadon élő macskákról. Ebben a cikkben az Észak-Amerikában található vadmacska hat típusát tárgyaljuk. Szó lesz a vadmacskapopulációkat fenyegető veszélyekről és arról is, hogy mit tesznek a védelmük érdekében.
Olvasson tovább, ha többet szeretne megtudni Észak-Amerika lenyűgöző vadmacskáiról!
1. Bobcat
| Tudományos név: | Lynx rufus |
| Súly: | 13-29 font |
| Tartomány: | Az Egyesült Államok nagy része, Kanada déli része, Észak-Mexikó |
A bobcat a leggyakoribb vadmacskafaj Észak-Amerikában. Sokféle élőhelyen túlélhetnek, az erdőktől a mocsarakon át a sivatagokig. A bobcats általában világosszürke vagy vörösesbarna színű, a szőrükön sötétebb foltok és csíkok láthatók. A rövid, „bobcas” farkukról elnevezett bobcatokat hegyes fülükről és fodros arcukról is azonosítják. A bobcats szinte minden zsákmányt megeszik, amit el tudnak fogni, ami faji sikerük egyik elsődleges oka. Főleg nyulakat esznek, de más kisemlősöket, madarakat, szarvasokat és akár emberi háziállatokat is zsákmányul ejtenek, ha lehetőség nyílik rá. A vadon élő bobcat populáció stabilnak tekinthető, egyes területeken még nő is.
2. Kanadai hiúz
| Tudományos név: | Lynx canadensis |
| Súly: | 20 font |
| Tartomány: | Kanada, az Egyesült Államok északi része és Alaszka |
A kanadai hiúz a bobcat hideg időjárású unokatestvére, Észak-Amerika északi részének fagyos erdőiben kísért. A név ellenére a kanadai hiúz egykor meglehetősen gyakori volt az Egyesült Államok számos északi és nyugati államában. A fajt ma már veszélyeztetettnek tekintik, különösen az alsó 48 államban. A kanadai hiúz úgy néz ki, mint egy bobcat, de hosszú, fekete fülcsomói, fekete végű farok és rendkívül nagy lábak jellemzik, amelyeket a hó tetején való járásra terveztek. Az észak-kanadai hiúzok szinte kizárólag hótalpas mezei nyulakból táplálkoznak. A (kanadai) határtól délre a hiúz kisrágcsálókat, vadmadarakat és mókusokat eszik. Magányos, éjszakai vadászok, emberek ritkán veszik észre őket.
3. Hegyi oroszlán
| Tudományos név: | Puma concolor |
| Súly: | Hímek, 115-220 font; Nők, 64-141 font |
| Tartomány: | Egész Észak- és Dél-Amerikában |
Pumának, pumának, párducnak és katamountnak is nevezik, ez a nagy vadmacska Észak-Amerikában elterjedt. A hegyi oroszlánok bézs színűek, alsó oldaluk világos, orruk, fül- és farokhegyük fekete. Ezeknek az állatoknak a mérete igen eltérő, attól függően, hogy elterjedésük melyik részén találhatók. A hegyi oroszlánok szinte bármilyen élőhelyhez tudnak alkalmazkodni, és hegyekben, sivatagokban, erdőkben és vizes élőhelyeken élnek. Főleg szarvast esznek, de kisebb állatokat is fogyasztanak, ha szükséges a túléléshez. Elterjedési területük mérete ellenére a hegyi oroszlán veszélyeztetett faj. Ezek a macskák erősen territoriálisak, és hatalmas vadászterületre van szükségük a túléléshez. Mivel a rendelkezésre álló földterület az emberi fejlődés áldozatává válik, a hegyi oroszlánok kiszorulnak. Az emberközelben élve tragikus találkozások is előfordulhatnak, amikor háziállatok, sőt emberek is áldozatul esnek éhes pumáknak.
4. Ocelot
| Tudományos név: | Leopardus pardalis |
| Súly: | 15-34 font |
| Tartomány: | Dél-Texas, Mexikó, Közép- és Dél-Amerika |
Az oceloták a világ egyik legszebb állata. Ezek a vadmacskák gyönyörű arany kabátot viselnek, sötét jelölésekkel, számos mintában. Alsó oldaluk fehér, farkukon fekete csíkok, arcukon fekete csíkok. Az oceloták éjszakai vadászok, és idejük nagy részét látótávolságon kívül töltik. Csak olyan élőhelyen fognak élni, ahol rengeteg fa és növényzet található, ahol aludhatnak és napközben elbújhatnak. Bár az ocelot egyik alfaja – a texasi ocelot – veszélyeztetett, az ocelot mint faj stabilnak tekinthető. Sokan vannak az Egyesült Államoktól délre fekvő trópusi régiókban. Az oceloták kis rágcsálókkal, halakkal, madarakkal, kígyókkal és gyíkokkal táplálkoznak. Időnként megeszik őket a nagyobb macskák, például a jaguárok és a hegyi oroszlánok, sőt néha még a boa is.
5. Jaguar
| Tudományos név: | Panthera onca |
| Súly: | 70-304 font |
| Tartomány: | Dél-Arizona, Mexikó, Közép- és Dél-Amerika |
Észak-Amerika legnagyobb vadmacskája és a világ harmadik legnagyobb vadmacskája, a jaguárok a nyugati féltekén találhatók a tápláléklánc csúcsán. Aranytól rozsdásvörösig terjedő bundájuk van, sötétebb jegyekkel borítva: foltok egy rozettának nevezett kör belsejében. Ők dzsungelekben, erdőkben, füves területeken és mocsarakban élnek. A jaguárok fantasztikus úszók, rendszeresen megfigyelhetők víztestek közelében. Még azt is ismerték, hogy a Panama-csatornát úszták! A jaguárok szinte bármit megesznek, amit csak tudnak, általában nagyobb zsákmányt, például szarvasokat, tapírokat és szarvasmarhákat. A jaguárok territoriálisak, és gyakran nagy távolságokra barangolnak, hogy szaporodjanak. Ezek a nagymacskák veszélyeztetett fajok, bár a védelmi erőfeszítések széles körben elterjedtek (erről később).
6. Jaguarundi
| Tudományos név: | Herpailurus yaguarondi |
| Súly: | 6-15 font |
| Tartomány: | Észak-Mexikó, Közép- és Dél-Amerika |
Az észak-amerikai vadmacska legkisebb és legfurcsábbja, a jaguarundis nem sokkal nagyobb, mint egy házi házimacska. Három különböző színben találhatók meg, részben élőhelyükkel kapcsolatban: vörösesbarna, barnásszürke és fekete. A Jaguarundis egy kicsit úgy néz ki, mint egy vidra vagy menyét, hosszú testükkel és lapos arcával. Genetikailag azonban hasonlóak a gepárdokhoz és a hegyi oroszlánokhoz. Ezek a macskák sokféle élőhelyen megtalálhatók, mindaddig, amíg vastag talajtakaróval elrejtőzhetnek. Erdők, füves területek, dzsungelek és mocsarak mind lehetséges helyszínek ezeknek a titkolózó állatoknak. A jaguarundik hangos macskák, akik nappal vadásznak, így ők a legvalószínűbb észak-amerikai vadmacskák, akiket az emberek észrevesznek. Főleg kis rágcsálókat, hüllőket és madarakat esznek. Ez a faj nem tekinthető veszélyeztetettnek, de elterjedési területének nagy részén törvény védi.
Melyek a legnagyobb veszélyek Észak-Amerikában a vadmacska populációra?
Mint megtudtuk, Észak-Amerika vadmacskái közül több is veszélyeztetettnek vagy fenyegetettnek számít. Sok faj már kih alt korábbi elterjedési területükről az Egyesült Államokban. Az emberek – közvetlenül vagy közvetve – felelősek ezekért a fenyegetésekért.
Az emberi fejlődés miatti élőhelyvesztés az összes vadmacskafaj elsődleges veszélye. Ezen állatok közül sok hatalmas területet igényel a barangoláshoz és a vadászathoz. Ahogy az emberek egyre több földet foglalnak el építkezésre, mezőgazdaságra és fakitermelésre, a nagymacskáknak elfogy a helyük. Néha elég egy erdő irtása ahhoz, hogy elűzze az állatokat, például az ocelotokat, akik a növényi takarásra támaszkodnak, hogy napközben biztonságban maradjanak.
Sok vadmacska-populáció először kezdett hanyatlásnak indult a prémvadászat miatt. Másokat gazdálkodók és állattenyésztők öltek meg, akik megpróbálták megvédeni állatállományukat. Bár ez manapság kevésbé fenyeget, az ember közelében élő vadmacskák „kártevő állatokká” válhatnak, és az elpusztítással szembesülhetnek.
A kisebb vadmacskák gyakran esnek áldozatul a háziállatok pusztulásának egyik vezető okának: a járműbaleseteknek.
Mit tesznek a vadmacskák védelme érdekében Észak-Amerikában?
Minden vadmacska valamilyen formában védett a vadászattól és a csapdázástól. A védelem azonban a populáció helyétől és méretétől függően változik. Például a bobcats csak néhány területen védett, mert populációjuk stabilnak tekinthető.
A hiúz veszélyeztetettnek számít az Egyesült Államokban, de Kanadában törvényesen csapdába esett. A néhány megmaradt texasi ocelot megóvása érdekében a természetvédők azon dolgoznak, hogy helyreállítsák élőhelyüket, és biztonságos, közúti útkereszteződéseket építsenek számukra.
Mivel a jaguárok ilyen nagy távolságokat barangolnak, megvédésük nemzetközi erőfeszítést igényel. A közelmúltban több ország megállapodott olyan védelmi intézkedésekről, amelyek segítik a határokon átnyúló szállítási folyosók védelmét ezen macskák számára. A jaguárok védelmének egyéb módszerei közé tartozik az orvvadászat és a vadon élő állatok illegális kereskedelme elleni fellépés, valamint védett területek létrehozása az Amazonasban élőhelyük számára.
Következtetés
A vadmacskák az állatvilág legtitokzatosabb és leglenyűgözőbb tagjai közé tartoznak. Sajnos ők a legsebezhetőbbek is. Szerencsére bár az emberek felelősek a legtöbb fenyegetésért, mi vagyunk azok is, akik képesek vagyunk a lehető legjobban megvédeni a megmaradókat. Ha érdekli a természetvédelmi erőfeszítések támogatása, fontolja meg a vadmacskák védelmével foglalkozó jó hírű szervezetek adományozását.
