Kétségtelenül sokszor mondták már, hogy a gyümölcsök és zöldségek jót tesznek. Ennek az az oka, hogy tele vannak tápláló elemekkel, például vitaminokkal és ásványi anyagokkal, de magas rosttartalmuknak köszönhetően nagyon jótékony hatásúak is. A rostok nagyon fontosak számunkra, emberek számára, mivel fontos szerepet töltenek be az emésztésünkben, valamint hozzájárulnak az egészséges gyomor-bélrendszeri mikrobióm fenntartásához. Ezenkívül a rostok segítenek egészségesen alacsony szinten tartani koleszterinünket és vércukorszintünket.
Ahogy a macskák és más háziállatok kezdenek a család részévé válni, mi, emberek hajlamosak vagyunk összezavarodni abban a gondolatban, hogy ami egészséges nekünk, az egészséges az állatainknak is. Nagyon fontos része annak, hogy megtanuljuk, hogyan kell helyesen szeretni egy kisállatot, hogy soha ne felejtsük el azt a nagyon fontos tényt, hogy biológiailag különböznek tőlünk. Sok számunkra hasznos élelmiszer mérgező számukra, és a táplálkozási szükségleteik is eltérnek a miénktől. Kezdjük azzal, hogy a macskák húsevők, míg az emberek mindenevők. Ez döntő különbség. A húsevők étrendje többnyire fehérjékből és zsírokból áll, nagyon korlátozott mennyiségű szénhidráttal. A vadon élő húsevők, például a vadmacskák étrendje teljes egészében a zsákmányállataiból áll.
A húsevők fontos fizikai és fiziológiai jellemzői
- A húsevők gyomor-bél traktusa sokkal rövidebb, mint a mindenevőeké.
- Nem rágják meg az ételüket; éles és egymástól távol eső fogaikkal letépik a darabokat és lenyelik. Nincsenek emésztőenzimek a nyálban.
- Egy húsevő nyelőcsövéje rövidebb.
- A húsevő gyomra: Egykamrás, nagy kapacitással. A húsevők gyomra az emésztőrendszer teljes térfogatának 60-70%-át teszi ki, szemben az emberek 21-27%-ával. Ráadásul a gyomornedv szekréciója magasabb, és 1-2 pH-értéket tudnak tartani még tápláléktartalom mellett is.
- Beleik jóval rövidebbek, mint a mindenevőeké, és nem támaszkodnak a bélrendszeri fermentációra, hogy táplálékukból energiát nyerjenek.
A macskák megértésének kulcstényezői
A nagy, vadmacskák, például az oroszlánok, a gepárdok és a tigrisek 3-5 naponta egyszer esznek. Nagy kapacitású gyomruk lehetővé teszi számukra, hogy a lehető legtöbb húst egyszerre vigyék be, amit később pihenés közben meg tud emészteni. Akár egy hétig is elbírnak anélkül, hogy bármiféle ételt fogyasztanának. A vadon élő macskák, például az oroszlánok, gepárdok és tigrisek időt és energiát töltenek vadászattal, ami fizikailag és szellemileg is serkenti őket. A vadmacskák kis mennyiségű növényi rostot fogyaszthatnak, ha az a zsákmányuk gyomor-bél traktusában található, de ez táplálékuk legfeljebb körülbelül 2%-át teszi ki.
A Fiber megértése: mi az?
A rost egyfajta szénhidrát, amely a macska szervezetében (és az emberi szervezetben is) emészthetetlen. Bár a legtöbb szénhidrát az emésztés során cukormolekulákká bomlik, a rost nem bontható le cukormolekulákra, hanem emésztetlenül halad át a szervezeten.
Milyen szálak léteznek?
A rostokat általában két csoportba sorolják:
- Oldható rostok:ezek a szálak felszívják a vizet. Jó példa erre a pektinek és a gumik.
- Oldhatatlan rostok: Az ilyen típusú rostok nem oldódnak vízben, és érintetlenül maradnak, amikor áthaladnak az emésztőrendszeren. Ezek a rostok általában a növényi sejtfal szerkezeti alkotóelemei, és „fás rostoknak” is ismertek, mint például a cellulóz és a lignin.
Mi a rostok fermentálhatósága?
Az oldható és oldhatatlan rostok ezen osztályozása mellett van egy második osztályozás is, amelyet nehezebb mérni, de nagy jelentősége miatt figyelembe kell venni: az erjeszthetőség. A rost fermentálhatósága azt írja le, hogy a mikrobiom vagy a bélbaktériumok mennyire tudják lebontani. Ez a lebontás rövid szénláncú zsírsavakat (SCFA) termel, amelyek energiával látják el a beleket. A rövid szénláncú zsírsavak szerepet játszanak a bélgát integritásának megőrzésében, a nyálkatermelésben és a gyulladás elleni védelemben. A rostok fermentálhatósága eltérő, és a két definíciónak van némi keresztezése, mivel sok oldható rost is erősen fermentálható.
Az állati rost fogalma
Emberi gondozás alatt álló gepárdokon végzett kísérleti tanulmány érdekes következtetésekre derített fényt. Amikor a gepárdokat egész hónapon keresztül szőrös nyulakból etettük, a székletükben kedvezőbb volt a zsírsavprofil. Ráadásul a mérgező anyagcsere-kemikáliák termelése jelentősen csökkent ahhoz a hónaphoz képest, amikor kiegészített, csont és bőr nélküli levágott marhahússal etették őket. A tudós javaslata szerint az „állati rost” fogalma fontos szerepet játszik a húsevők emésztésében és a gyomor-bélrendszer egészségében.
Az elmélet a növényi rost hozzáadásának hátterében a kereskedelmi forgalomban kapható macskaeledelhez
Az eredeti állítás, miszerint növényi rostokat adtak a macskák étrendjéhez, az volt, hogy „megakadályozza a szőrgombóc-képződményeket”. A száraztáppal etetett macskák sokkal többet hánynak, mint a konzerv- vagy húsételekkel etetett macskák. Regurgitációval jön a szőrgombóc. Úgy tűnik, hogy a szőrgolyó regurgitációja és a szőrgolyó gyomor-bélrendszeri elzáródása nagy aggodalomra ad okot a macskatulajdonosok és az állatorvosok számára. De lehet, hogy a száraz élelmiszer okozza a problémát? A húst vagy konzervet evő macskák általában kevesebb szőrgombócot vonnak vissza, de ápolási szokásaik változatlanok. Ezeket a megfigyeléseket elemezve azonban fennáll annak a lehetősége, hogy a száraz kereskedelmi étrend megakadályozza a szőrszálak kiürülését, és lehetővé teszi, hogy nagy szőrgolyókká halmozódjanak fel. Ebben a kérdésben további tanulmányokat kell végezni. A szőrlabdák megelőzésének elmélete mellett a rostokat bizonyos macskaételekben is használják meghatározott szándékokkal, mint például a fogyás, a megacolon megelőzése, a hasmenés kezelése stb.
A haj szerepe az étrendben és a rostbevitelben
Miközben a vadon élő macskafélék egészben megeszik a zsákmányt, a tetem emésztetlen részei, például szőrük, csontjaik, porcikájuk, inaik és szalagjaik szintén a bél „rostját” képezhetik. Valójában az önápoló macskák emésztetlen szőrzete is biztosíthatja a bél táplálékának „rostját”. A házimacskáknak nem kell vadászniuk az élelemért; hiányzik belőlük a vadászat által biztosított fizikai és mentális stimuláció, és gyakran csak több idejük van az ölésre, az ápolás önnyugtató módja az idő leölésének. A házimacskák ápolása a higiéniai szükségletek túllépésével és rendellenes viselkedési formák kialakításával függ össze. A szorongásos macskák olyan mértékben ápolják magukat, hogy megsértik a bőrüket. Valószínűleg logikus, hogy nagyon kevés bejelentés érkezett a vad nagymacskák szőrgolyó-visszafolyásáról vagy képződéséről, pedig más macskákhoz hasonlóan ápolják magukat, és nyelvükön hasonló ásó alakú papillák vannak. Az ember által befolyásolt szelektív tenyésztés elősegítette az extra hosszú prémek kialakulását anélkül, hogy ezek szükségesek lettek volna a faj túléléséhez, ahogyan azt a természetes szelekció tette volna.
Hogyan hat az oldható rost az emésztőrendszerre?
Az oldható rostok, amelyek felszívják a nedvességet, segíthetnek bizonyos hasmenés esetén (szekréciós és ozmotikus hasmenés), mivel felszívják a felesleges nedvességet vagy a szabad székletvizet. Gélszerű anyagot hoz létre, amely javítja a széklet konzisztenciáját. Jobb konzisztencia esetén a bélben való áthaladási idő meghosszabbodik. A gél emellett felszívhatja a méreganyagokat a belekből, és székrekedés esetén is segíthet a széklet lágyításában.
Hogyan hat az oldhatatlan rost az emésztőrendszerre?
Az oldhatatlan rostok nagymértékben növelik az emésztőrendszert, és segíthetnek bizonyos esetekben a fokozott motilitású hasmenésben a vastagbél bizonyos típusú izomelektromos aktivitásának csökkentésével. Az oldhatatlan rostok székrekedés esetén is segíthetnek a székletürítésben.
Milyen rostforrások találhatók általában a kereskedelmi macskaeledelekben?
- Cellulóz, egy oldhatatlan és rosszul fermentálható rost
- Céklapép, mely közepesen erjeszthető
- Psyllium, gumik és pektin, amelyek oldódnak és erősen fermentálhatók
Végső gondolatok
Amint látja, a rostok szerepére a macskák étrendjében nehéz egyértelmű választ adni. A rostok sokfélesége, valamint a gyomor-bél traktussal és az étrend egyéb összetevőivel való kölcsönhatásuk mind olyan változók, amelyeket figyelembe kell venni. Ezenkívül azt is fontos megjegyezni, hogy az egyes állatok (és mikrobiotájuk) eltérően reagálhatnak bizonyos rostfajtákra vagy azok kombinációira. Sok esetben még mindig szükség lehet a diéták próbálkozására és hibáira az egyes macskák személyre szabott gondozásához.
