Bár sok mítosz övezi ennek a nemes és hűséges fajtának az életét, a bernáthegyiek egyik legmaradandóbb legendája az, hogy kis hordós pálinkával a nyakukban sétáltak, hogy újraélesszék a lavina áldozatait. De vajon ezek a kutyák valóban hordót hordtak a nyakukban a svájci Alpokban végzett mentési műveletek során? Bármilyen romantikus is ez az ötlet, egy fiatal festő képzeletéből fakad. 1820-ban egy 17 éves csodagyerek, Edwin Landseer készített egy festményt „Alpesi masztiffok, akik újraélesztenek egy bajba jutott utazót” címmel. Egy eszméletlen lavinaáldozatot ábrázolt, akit két nagy St. Bernards, egy hordó pálinkával a nyakában. Landseer inspirációja a pálinkás hordót a bernáthegy maradandó szimbólumává tette. Olvasson tovább, hogy megtudja ennek az elbűvölő anekdotájának minden részletét és a nagy, barátságos vadállat, a Szent Bernát eredetét.
Rövid áttekintés a Szent Bernát kutya eredetéről
A bernáthegy a világ egyik legikonikusabb kutyafajtája, de valódi eredete kissé homályos. A legtöbb történész úgy véli, hogy a bernáthegyeket először a svájci Alpokban található Nagy Szent Bernát-hágóban tenyésztették ki. Ez egy stratégiai kereskedelmi útvonal volt, amely összeköti a mai Olaszországot Európa többi részével. A hágót a Rómába tartó zarándokok is használták. Az ezen a területen élő bernáthegyek valószínűleg pásztorkutyákból származtak, akik az ezen az útvonalon utazó csoportokat kísérték. A legvalószínűbb jelöltek ezekre a terelőkutyákra a tibeti masztiff és a molosser fajták. Feltételezik, hogy mindkettőt a St. Bernard.
St. A bernáthát általában azokon a területeken használták, ahol segíthettek az Alpokban található Nagy Szent Bernát Hospice szerzeteseinek, megmentve azokat, akik eltévedtek vagy megsérültek az áruló terepen való utazás során. Köztudott, hogy sok embert mentettek meg a lavináktól, a fagyos patakoktól és a havazástól.
Azonban különböző források szerint a bernáthegyek már jóval az ókor előtt jelen voltak a svájci régióban. Valójában az ott élő germán törzsek láthatóan harci kutyaként használták ezeket a kutyaóriásokat, amikor megszállták a Római Birodalmat. A legenda szerint még a legharcosabb római légiók is remegtek a félelemtől ezeknek a hatalmas négylábú állatoknak a láttán.
Így a bernáthegyek tenyésztése valószínűleg valahol a modern kor első két évszázadában kezdődött. Végül 1885-ben az American Kennel Club elismerte őket fajtaként, a munkacsoportba sorolva. A bernáthegyeket méretük, erejük és intelligenciájuk miatt ma is használják kutatási és mentési műveletekre.
Honnan származik a pálinkás hordó mítosz?
St. A bernáthegyet gyakran hozzák összefüggésbe egy hordó konyakos nyakukban hordásával és az áldozatok megmentésével a lavinákból; az eau-de-vie-t a hó alá temetett szegény utazók „felmelegítésére” használnák. Ez egy mítosz, amely több mint 200 éve kering, de hogyan kezdődött?
Igaz, hogy a bernáthegyeket a svájci Alpok meredek és havas terepen mentőakciókban használták. A Szent Bernát Hospice szerzetesei azonban azt állították, hogy ezek a kutyák soha nem hordtak a nyakukban alkohollal teli kis fahordót. Ezt a popkultúrában megmaradt képet inkább a fiatal Sir Edwin Landseer 1820-as festményének tulajdonítják.
Landseer „Alpesi masztiffok újraélesztik a bajba jutott utazót” 1820-ban aratott nagy sikert. A hatalmas vásznon egy eszméletlen lavina áldozata látható, körülvéve két St. Bernards, akik közül az egyik segítségért ugat, a másik pedig az áldozat kezét nyalja. A kutya egyik nyakörvéről egy hordó lóg, egy szeszélyes részlet, amelyet Landseer csak azért alkotott meg, hogy hozzáadjon valamit a képéhez. Ebből a triviális részletből született meg a pálinkás hordókat a nyakukban hordó bernáthegyek mítosza. Az igazi bernáthegyiek, akik életek százait mentették meg az Alpok hófödte hegyeiben, nem hordós nyakláncban hordták az eau-de-vie-t, bármennyire is elbűvölő ez az ötlet.
Mit érdemes tudni a bernáthegyi kiskutya örökbefogadása előtt
A bernáthegy egy impozáns fajta, amely jelentős idő-, pénz- és energiabefektetést igényel. Ez egy hosszú távú elkötelezettség, egy bernáthegyi kiskutya gondozása. Edzésről, edzésről, megfelelő táplálkozásról és sok odafigyelésről kell gondoskodnia.
Ez a fajta nem mindenkinek való kutya. Rendkívül energikusak és pusztító hatásúak lehetnek, ha hosszú ideig egyedül hagyják őket. Emellett állandó felügyeletet igényelnek a szabadban, és hajlamosak kiszökni az udvarukból.
Az intenzív ápolási igényekre is fel kell készülnie. A St. Bernard vastag dupla szőrzetű, amely rendszeres fésülést és kefét igényel, hogy megakadályozza a mattságot. Ezenkívül rendszeresen le kell vágnia a körmüket, nehogy szétrepedjenek vagy megrepedjenek.
Tehát, ha egy bernáthegyi kiskutya örökbefogadása iránt érdeklődik, mindenképpen tájékozódjon a gondozásuk minden aspektusáról, mielőtt hazahozná. Ha valóban rászánja az időt és az erőforrásokat egy ilyen kölyökkutya gondozására, akkor sok évnyi hűséges társaságot és szeretetet biztosítanak Önnek.
Utolsó szavak
St. A Bernard mentőkutyákról gyakran azt állítják, hogy kis hordókat kötnek a nyakukra, tele forró pálinkával a fagyasztó hegymászók számára.
Ez a legenda inkább fikció, mint tény, ezzel a fahordóval hozzájárult Sir Edwin Landseer ikonikus festményéhez, amely kiemeli e bátor, gondoskodó és szerető kutyák hőstetteit.
